Závada Pál új h?sét Apfelbaum Ádámnak hívják, aki 1937-ben vesz búcsút családjától, szerelmeit?l, addigi élete nagyváradi helyszíneit?l, hogy a fenséges m?vészetek és eszmék csábítására zavaros vizekre evezzen a harmincas évek végének Berlinjében. Fölbukkan a század további id?metszeteiben – 1940-ben visszacsatolt városába látogat haza, '44-ben a váradi gettóba jut, hogy rettent? korok múltán magasra kapaszkodjék majd a berlini Fal romjain. Ha eközben mindannyiszor Évát képzelnénk Ádám mellé, az nem volna rossz tipp. A válasz ennél mégis talányosabb – pedig még szóba se hoztuk Lilit figuráját. Rendre föllép viszont Lucifer "árnyvezérként" – s persze intrikus szerepeiben. A sorstörténetek strófái közt megszólal olykor az Úr – a kelleténél állítólag ritkábban –, és belekotnyeleskednek az angyalok, Orsi, Lenke és Charlie. A maga tradícióira is reflektáló regényt keresztszálakként szövik át a vonatkozó id?khöz és helyekhez köt?d? emlékezetes események, eszmék és alakok – élükön például a legendás szerkeszt?vel, Réz Pállal.