Két válás áll ennek az álmokat és valóságot lírai er?vel ötvöz? regénynek a középpontjában: a háború el?tti Budapesten született Sophie Landsmann el?ször szülei életében tapasztalja meg az elszakadás buktatókkal és ígéretekkel teli folyamatát, majd feln?tt n?ként maga is elhagy egy férfit, hogy azután szeret?k között hányódva végül megtalálja önmagát és zsidósága értelmét.
Bár Sophie új otthonai, az Egyesült Államok és Párizs a feledést sürgetik, a n? mindvégig ?rzi magában hazája emlékét, és az olvasó vele együtt utazhat vissza térben és id?ben Magyarországra, hogy megtudja: milyen élmények, titkok, er?k formálták azzá Sophie-t, akivé érett fejjel lett.
Susan Taubes önéletrajzi elemekkel átsz?tt regényében az elválás sokkal több mint két ember kapcsolatának vége: küls? és bels? világok hasadását, távolodását és közeledését ábrázolja az írón? leny?göz?en hiteles, olykor szürreális ecsetvonásokkal. A kultuszregény - amelyet az Egyesült Államokban most fedeznek fel újra az olvasók -évtizedekkel megel?zte korát. A Karl Ove Knausgard és Rachel Cusk nevével fémjelzett, manapság igen népszer? valóságon inneni, de fikción túli irodalom el?futárának is tekinthet?. Susan Taubes (1928-1969) Feldmann Zsuzsanna Judit néven született Budapesten, az édesapja pszichoanalitikus, a nagyapja rabbi volt. Apjával 1939-ben emigrált az Egyesült Államokba, és New York államban, Rochesterben telepedtek le. Filozófiát és vallástörténetet tanult Jeruzsálemben, majd a Sorbonne-on. Taubes és férje Susan Sontag és férje, Philip Rieff legközelebbi barátai közé tartoztak. Taubes a hatvanas években tagja lett a kísérleti Open Theaternek, elbeszéléseket publikált és megírt két regényt: az egyik az Elválás, a másik a hamarosan megjelen? Lament for Julia (Júlia siratása). Röviddel az Elválás megjelenése után, 1969 novemberében öngyilkos lett.