Mandragóra

Niccolo Machiavelli

Machiavelli 1513-ban írta világhír? színm?vét, az olasz reneszánsz legjobb vígjátékát, a Mandragórát. A történet Boccaccio novelláira emlékeztet: egy nagyvilági ifjúnak megtetszik az öreged? és együgy? Nicia mester szép és erényes felesége. Orvosnak adja ki magát, a gyermekáldás után sóvárgó férj bizalmába férk?zik, s ravasz csellel - szinte a férj szeme láttára - elnyeri a hölgy szerelmét. A vígjáték a halódó középkor eszményeib?l való kiábrándulást tükrözi, s az új kor embere tesz benne igazságot: elitéli az öregember és a szép ifjú n? nyilván szerelem nélkül, társadalmi kényszerb?l létrejött házasságát. Machiavelli m?ve formailag az antik vígjátékhoz kapcsolódik, de szerepl?i a kor jellegzetes alakjai: a hiszékeny, maradi jogtudós, a Párizst járt világfi, az él?sdi kalandor, a hitet jól kamatoztató pap - ezért olyan eleven és érdekes ma is.