Hedda Gabler

Henrik Ibsen

Ibsen - és ez már kortársainak, drámái els? kritikusainak is felt?nt - nemcsak a polgári élet kataklizmáinak els? nagy drámai ábrázolója volt, de egyúttal a n?alakok, a n?i sorsok specialistája is. Hedda Gabler cím? darabja els?sorban a címszerepl? n?alak miatt számított nagy, jelent?s m?nek, olvasóit, néz?it f?ként az foglalkoztatta, hogy a gyönyör?, erélyes, büszke Hedda, aki a biztonságos életért, a nyugodt, fény?z? életmód kedvéért ment hozzá szinte karikaturisztikusan szolid, szakmájában jelentéktelen, de ügyes leend? professzor férjéhez, vajon milyen n?i típust, milyen n?i sorsot jelképez. Vannak, akik Hedda Gablerben az emancipáció-mozgalom mártírját látják, mások az er?s, ám végül is összeomló (Hedda a darab végén öngyilkos lesz) n?t fedezik fel benne, ismét mások a n?i sors árulójának, az otthonteremtésre képtelen, anyaságra nem is vágyakozó hisztérikának tartják. Az értelmezések mindegyike találó, ám éppen azt véti el, amit Ibsen leginkább hangsúlyozni kívánt darabjával: az archetipikus, nagy, ?si modellekre építkez?, éppen csak anyagát a napi eseményekb?l, a polgári életvitelb?l származtató drámát. Hedda Gabler sokkal inkább hasonlít-ragaszkodik tábornok apjához, mint nyárspolgári, puha férjéhez. H?si tettre szeretné serkenteni társasága férfitagjait, rajong a nagy, végletes gesztusokért és öngyilkos is akkor lesz, amikor látja, élete és környezetének élete egyaránt kicsinyességbe fullad, az igazi dráma eljátszására valamennyien képtelenek. A darabnak különös mélységet, atmoszferikus holdudvart kölcsönöz az, hogy Ibsen - alig észrevehet?en bár, de - végig a nagy germán mondavilágra játszik rá benne, a Nibelung-ének asszonyh?seit eleveníti fel Hedda Gabler polgári figurájában. Jelent?s, Ibsen legjava alkotásai közé tartozó dráma. (Legeza Ilona)