Jó lelkek

Grazia Deledda

Egy szárd patrícius-család életét látjuk lassan leperegni, jó emberek, becsületes, munkás otthon, kedves arcok. Rokonszenves könyv, finom és meleg, de igazán kissé az olvasó hangulatának labilis állapota dönti el, hogy e gyengéd történetet megkapóan finomnak vagy unalmas egyhangúnak találja-e? Ártatlan színei, egyszer? hangja, nyugalmas epikai stílusa és patriarchális leveg?je néha kissé a háború el?tti északi írók világára emlékeztet – noha Szardínia a földrajz szerint éppenséggel nem északi föld. De a Jó lelkekr?l senki sem gondolná, hogy az olaszok sanguinikus nyelvén íródott s e könyv után az ismeretlen Szardíniára úgy kell gondolni, mint egy végtelenül nyugalmas, egyszer? szép tájra, ahol a ragyogó zöld mez?kön, bozóttal ben?tt nagy kertekben, zegzugos öreg házakban régiesen egyszer? nép él, szelíd tradíciókat ?rz? nép, jámbor, érzelmes és ódivatú. (Török Sophie)