Az idő rendje

Carlo Rovelli

A Hét rövid fizikalecke szerz?jét?l. Miért a múltra emlékszünk; miért nem a jöv?re? Mi vagyunk az id?ben, vagy az id? létezik mibennünk? Mit jelent az valójában, hogy az id? "folyik"? Mi köti az id?t a mi szubjektív természetünkhöz? Az id? rendje a fizikának egy olyan jelenségét tárgyalja, amely mindenkit érdekel: az id?t. Az id? olyan rejtély, amelyr?l mindenkinek van személyes tapasztalata. A fizikusok számára is rejtély: ?k az id? radikális átalakulásának lehettek szemtanúi Newtontól Einsteinig, a kvantummechanikáig, végül a hurok-kvantumgravitáció elméletéig, amelynek Carlo Rovelli az egyik legjelent?sebb képvisel?je. Newton egyenleteiben mindig ott volt az id?, de mára elt?nt a fizika alapegyenleteib?l. Múlt és jöv? már nem egymás ellentettjei. A fizikának azt kell felszámolnia, amit mindenki hisz: hogy az egyetlen biztos pont a jelen.
Carlo Rovelli, miközben e rendkívüli gondolattársítások közül három példát megvizsgál, betekintést ad a fizika múltjába, s elvezet odáig, ameddig az id?r?l való jelen tudásunk elér: "a ma még nem ismert dolgok hatalmas, az éj sötétjébe burkolózó csillagóceánjáig." "Általában úgy gondoljuk el az id?t, mint valami egyszer?, magától értet?d? dolgot; órával mérhet?, és mindennek fittyet hányva, egyenletesen halad el?re a múltból a jöv? felé. Az id? múlásával meghatározott rendben következnek egymásra a múlt, a jelen és a jöv? eseményei; a múlt végérvényes, a jöv? nyitott. Csakhogy bebizonyosodott: ez mind tévedés."